Szia! Helló! Szia Mama! ;) Most, azért vagyok itt, hogy elmeséljek egy történetet, vagyis egy álmot. Szóval leesek egy lyukba. Zuhanok, zuhanok a végtelenbe, majd tárgyak jelennek meg, könyvespolc, busz, lámpa, stb. Megpróbálok egyik buszról a másikra ugrani. Egyikről majdnem leestem. Pont bejutok egy szobába, ahol több emberke is volt, és beszélgettek össze-vissza, szét, össze, vissza. És közben beszéltek vmi csuda értelmes nyelven! Meg vártuk, amíg tele lesz a kör alakú terem, és akkor egy a sorközül, felemelkedik, és megvilágosul. Elkezd mindenféle jó mondani, és amire a többiek, pedig nevettek! Játékkal kezdünk, mindig más, de most nem részletezném, hogy milyen játék, néha labdázunk, meg hasonlók. Vagy énekelt, ha volt hangja.. Gitár alapjául szolgált. Meghívott vendég csak beszélt, beszélt, mint a motolla. Addig, hogy a viccből már fetrengsz a röhögéstől. Vége, az egésznek, utána kis hírek közül mazsolázgat, mi lesz a közel jövőben. Aztán, amit a legjobban vártál, ingyen büfé! Volt tea, akkor volt „kakajó”, szendvics meg, minden, ami szem szájnak ingere, kis sütik, stb. Megint szóba elegyedtek a paciensek, és jól érzik magukat! Érthetetlen? ;) Egyre kevesebben voltak, valahogy elszállingóztak, végül marad egy, aki bezárja a termet, majd elvarázsolja magát..
Ezt a történetet, mondom el a drámában.. Mikor beleestem egy gödörbe!
2010 III 26 Péntek - város, dráma