Tulajdonképpen hálás vagyok…
A feleségemért (barátnőmért/férjemért, barátomért), aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.
A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán kóborol.
Az adókért, amelyeket ki kell, fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.
A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.
Hogy meghallom hajnalban az óra csengését, mert azt jelenti, hogy élek.
És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy van családom és sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám.
Küldd tovább tehát azoknak, akikben éreztetni szeretnéd, hogy gondolsz rájuk! :)
