Az éj csendje
Mikor az éjjelt csak a szavad csenje szakítja meg.
Mikor a bogár csak félve merészkedik elő.
Akkor net-ezik az éjjeli bagoly, kinek mindegy, hogy hány óra; nem érdekes!
Holnap fáradt tekintettel bámulja képernyőt, kit érdekel a holnap?
Ma ma van, főleg ha nem szólnak a szülök..
Mert, akkor csak ő van, és a gép; semmi más!
De az a szigor, amivel lesújt az apai lágy szavak.
Hisz már 3 az óra. Picit, mintha álmosodna?
Végül az éjszaka, az a sötét éjszaka!
Behúzza függönyét, s mint anya fáradt gyermekét.
Úgy leli mosolyát a szunnyadó gyermeken.
Leesik a egér, mintha már leesett volna?!
Törik a szék is; szép álmokat kicsi nagy fiam!