2015 április 3. Péntek
Korán kellett menni. Időben el is indultam, viszont elég korán is érkeztem. Rehabilitációs központba kellett menni; Budakeszire. Azaz érdekes, hogy ide kellett mennem annó a drámára is. Már ez régen volt, de folyton eszembe jut, hogy de jó is volt mikor oda kellett járnom. A régi társak is eszembe jutnak, de már nem tartjuk a kapcsolatot senkivel. Olyan hamar véget ért, talán így a jobb. Már csak a dicső múlt, ami ezekről eszembe jut. "Verkli" néven voltunk híresek. Na szóval, én nagyon időben érkeztem meg; így ittam egy kappucsínót. Újult erővel léptem be az öltözőbe; mert vízi-tornával kezdtük a napot. Pont időben beérkeztem; rögtön kezdtünk is. 45 perc volt ez; de hamar vége is lett. A jó dolgoknak hamar vége szakad.. Nem sikerült maradnom úszni, mert nagyon pontos volt a kezdés a tornán. A cuccomért be kellett menni a terembe, amit nem használtak. Trikóm, rövidnadrágom, és a gyógycipőm, hamar meglett; átöltöztem. Igen sokat várni kellett, de hamar telt az idő; amiből nagyon gyorsan telik. Hosszú, fáradtságos munka kezdetét vette. 9:30-11:45-ig tartott. Nem volt se szünet, se kisebb pihenő. Bár lehet, hogy már fáradalmas hétnek talán már a végét jártam. Tornán tornáztattak; szépmenés volt utána; járást kellett gyakorolnom egy gépen. Ez utóbbit nagyon sokáig rajta hagytak. A maradék időben önálló munka következett. Végre vége; azt hittem már sosem lesz vége. Ebéd következett. Bármi lesz, megeszem! Véget ért a nap. Az a lány, akivel összebarátkoztam sajnos rosszul lett, így a Szent János kórházba szállították. Otthon alvással kezdtem a napot. 3 órát aludtam. Álmodni mostanában nem szoktam. Számítógéppel folytattam e dicső napom. Net-eztem, néztem a sorozatomat (South Park). Így telt a napom!
