2018 március 24. szombat - Rég írtam, itt a folytatás.
Igaz, hogy lett egy felülőpadom, de ez nem segít a dolgon.. Mégis én egyedül érzem magam. Most is betegen ülök az ágyamon, elmélkedek, hogy de jó lesz, ha lesz íróasztalom. De hogy mikor lesz, ezt nem tudom. Papán múlik az egész sikere, de hiába szeretnék, és hiába jó; kocsi nélkül ezt csak álom a megvalósítása. Net. Most műtötték a barátomat, Katát, és nagyon elszontyolít a gondolat, hogy nekem is túl kell élnem egy kórházba menetelt. Írtam neki 1.2 szót, nagyon odavan. Rendeltem egy mackót neki - remélem megjön. Piszkos zsaruk-at nézem. (átlagos). Nemrég voltak itt a szüleim. Meglátogattak. Beszélgettünk. Ennyi. Vhogy mostanában a Katán kívül nincs más barátom, aki közelebb lenne. Hálás vagyok Neki! Egyedüllétet, és a együttélést sem szeretem. Úgy szeretem, ha mindenki el tud menekülni a saját vackába, ahol el lehet bújni a világ elöl. Szerintem a magány az rossz; a nyüzsgő élet, az szerintem megint csak rossz. Nem tud kikapcsolódni az ember! Így értem azt, hogy így élni jó! Gyorsan telik így az élet, de hogyha nem lenne például a Kata, akkor elvesznék! Hiányzik a dolgozás, viszont eszembe jut, hogy azt se imádtam, amikor volt sok munka. Én kedvencem, amikor van munka, de kevés jön!! Az az igazi munka! Van is munka, de nincs sok munka. Most is már besötétedett, amíg írtam a naplómat. Hihetetlen!
